„Határtalanul” – 2022
Még soha nem övezte ennyi bizonytalanság erdélyi utunkat, mint ebben a tanévben.
A járvány és az ukrajnai háború miatt sokáig gondolkodtunk, hogy merjük-e vállalni a kirándulást. Végül a szülőkkel és a fenntartóval egyeztetve megszerveztük a kirándulást, s május 18-án a 7-8. osztály 29 fővel, 3 pedagógussal és 10 hozzátartozóval útnak indult felfedezni Erdély csodálatos tájait és embereit.
Az iskola előtt izgatottan gyülekeztünk fél négykor. A csomagokat bepakoltuk, indulásra készen szálltunk fel a buszra, és vágtunk neki nagy kalandunknak. Nagyjából négy óra utazás után megérkeztünk a határhoz. Komplikációkba ütköztünk a mobilnet használatával, de miután megoldódott a problémánk, vígan folytattuk utunkat Nagyszalonta felé. A Csonka-toronyban kapott helyet az Arany János-kiállítás, ahol figyelmesen hallgattuk végig az idegenvezető tárlatvezetését. Ezután rövid pihenő következett Királyhágón, a történelmi Erdély kapujában. A tájban gyönyörködve haladtunk tovább Kolozsvár felé, amelyet másnap néztünk meg. Elhaladtunk a Tordai-hasadék mellett is a Tordai-sóbányához vezető utunk közben. Belépve a bánya előterébe egyből felismertük magyar honfitársainkat. Egy idegenvezető társaságában jártuk végig a bányát, majd egy üvegablakos lifttel vagy lépcsővel haladtunk le a bánya aljába. Odalent rengeteg szórakozási lehetőség volt. Kipróbáltuk az óriáskereket is, ahonnan nagyon szép volt a kilátás. Ezután Torockóra érkeztünk, ahol a Néprajzi Múzeumba látogattunk el, ahol megismertük az itt élt emberek életét, szokásait, népviseletét. Mindenkit lenyűgözött a Székelykő látványa. A szállásunk is itt volt a Gyopár Kempingben, ahol faházakban aludtunk. Éjszaka elég hideg volt, ennek ellenére nagyon szép és hangulatos volt a hely.
A második napon a reggeli után első úticélunk a vadregényes Tordai-hasadék volt, aztán Kolozsvár felé vettük az irányt, ahol megnéztük Hunyadi Mátyás szülőházát. Megcsodáltuk a gótikus Szent Mihály-templomot, de sajnos felújítása miatt csak kívülről tudtunk benne gyönyörködni. A Mátyás-szoboregyüttes előtt csoportkép készült rólunk. Ellátogattunk Válaszútra is, a Kallós Zoltán Népművészeti Múzeumba. Megismertük Erdély gyönyörű népviseleteit. Itt ebédeltünk együtt a teraszon. Az Apci Húsüzemtől kaptunk szárazkolbászt, tepertőt, szalámit, a Coop-tól paprikát, paradicsomot, uborkát, ásványvizet, szörpöt. Mindenki jól lakott a finomságoktól.
Szovátán igyekeztünk felismerni a Medve-tó medve alakját, majd Korondra látogattunk. Megnéztünk két műhelyt, az egyikben sótermékeket gyártottak, amelyeket meg is lehetett vásárolni. A másikban fazekastermékeket készítettek. Az első otthonra szánt ajándékainkat is meg tudtuk vásárolni.
Végül Csíksomlyóra utaztunk, ahol a szállásunk a Várdomb Panzióban volt. Itt megvacsoráztunk, aztán elfoglaltuk a szobákat. Nagyon tetszett nekünk ez a szálláshely, igényes volt a szobák berendezése, ráadásul fürdőszoba is tartozott mindegyikhez.
A harmadik napon először a csíkszeredai Mikó-várba látogattunk el. Kívülről és belülről is nagyon szép volt. A tárlatvezető sokat mesélt az akkori viseletekről, munkákról, a székely emberek életéről.. Az egyik teremben be is öltöztünk, 19. századi kalapokat vettünk fel. Mindenki nagyon élvezte. Ezután elindultunk a csíkszentmártoni testvériskolánkba, a Tivai Nagy Imre Líceumba. Egy előadással készültünk az Összetartozás napja alkalmából. A műsor után Pál Zoltán igazgató bácsi mesélt az iskoláról és magáról is egy kicsit. Meghallgattuk, utána elindultunk az ottani 7-8.-os diákokkal ebédelni. Az Úz völgye felé vittek ki bennünket, egy gyönyörű helyre. A hegyoldalban mindenhol fenyőfák voltak és tehenek legelésztek. Finom bográcsos ebédet készítettek a diákok szülei. Miután mindenki jól lakott, beszélgettünk, utána pedig elindultunk a Mohosi tőzegláphoz. Velünk tartott tizenkét erdélyi diák is. A buszos út közben még jobban megismerhettük egymást. A tőzegláp nagyon szép volt. Sok érdekes növényt láttunk. Ezután következett a Szent Anna-tó, ahová gyalog sétáltunk le. Mindenkit lenyűgözött a tó szépsége. Visszafelé még medvét is láttunk, de szerencsére, csak a buszból. Csíkszentmártonba érve elbúcsúztunk az ottani diákoktól, és indultunk vissza a szállásra.
A negyedik nap reggelén korán indultunk, hiszen nagy körutat terveztünk erre a napra. Első úti célunk a Csíksomlyói kegytemplom volt. Leróttuk tiszteletünket a híres Mária-szobor előtt. Nagyon tetszett a templom, s két nagy királyunk szobra: Szent Istváné és Szent Lászlóé.
Ezután Farkaslakára indultunk, ahol megkoszorúztuk Tamási Áron síremlékét, majd Szejkefürdőn meglátogattuk a Mini Erdély parkot. A régi erdélyi makettvárak gyönyörűek voltak!
Gyönyörű volt a Körösök összefolyásánál lévő víztározó is, majd egyedülálló látvány volt a vízből kiálló fák látványa a Gyilkos-tóban. Megismertük a tó keletkezésének szép mondáját is.
A Békás-szoros sokak szerint a legszebb természeti képződmény Erdélyben. A hatalmas sziklafalak, hegycsúcsok, a kanyargó patak mindenkit lenyűgözött.
Utolsó napunkon korán indultunk, hiszen több, mint 800 km út állt előttünk. Reggel 7-kor keltünk, reggeliztünk és elindultunk Fehéregyházára, a Petőfi Emlékmúzeumba.
A múzeum vezetője nagyon érdekesen beszélt Petőfi utolsó napjairól. Megkoszorúztuk a csatában elhunyt hősök sírját, majd bementünk a múzeumba, amely értékes emlékeket őrzött a költőről. Megtekintettük a segesvári ütközet lefolyását is a makettasztalon.
Ezután elindultunk következő megállóhelyünkre, amely egyben az utolsó is volt, Vajdahunyad várához. Képeken is gyönyörű, de élőben látni hihetetlen élmény! A várba egy hídon jutottunk be, majd végignéztük a vár helyiségeit. A legfélelmetesebb a kínzókamra volt, ahol bábukkal mutatták be a középkori kínzási és kivégzési módokat. Megtekintettük a többi termet is: a lakószobákat, lovagtermeket, az asszonyok házát, a konyhát, az udvaron a kutat.
Nagyjából másfél órát töltöttünk el a várban, majd ebédeltünk. Ezután felszálltunk a buszra, és elindultunk hazafelé. Útközben láttuk Déva várát, de nem tudtunk felmenni, mert felújítás alatt állt.
A határt 8 óra körül értük el. Ezután már csak otthon volt megállás, háromnegyed 11-re értünk haza.
Fantasztikus 5 napot tudhattunk magunk mögött, felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk! Bepillanthattunk az erdélyi magyarok életébe, barátságot, ismeretséget köthettünk az ottani diákokkal.
Hálásak vagyunk a Bethlen Alapkezelő Zrt.-nek a közel 3 millió forintos támogatásért. Rózsaszentmárton Önkormányzata és az iskolai SZMK 100-100 ezer forinttal segítette utunkat. Támogatást kaptunk az Apci Húsüzemtől, a COOP-tól, a Gyermekláncfű Egyesülettől, a Fornettitől, Veres Henriett igazgató nénitől.
Végül, de nem utolsósorban köszönjük Huczkáné Kati néninek a pályázat beadását, Terékiné Marika nénivel együtt a kirándulás megszervezését, Hovaneczné Erika néninek a kíséretet, és hogy vigyáztak ránk.
